Megtanultam visszafogott lenni,

Megtanultam, hogyan ne bántson senki.

Megtanultam szépen beszélni,

Az emberekkel bánni és élni.

Mindeközben elveszett az énem, 

Nem tudom, hogy hová lett a lényem.

Már nem tudom ki vagyok, 

Akárki, csak én nem.

Jöttek a szürke hétköznapok, 

Befásult a lényeg.

Feszít már egy ideje,

De mit tegyek, ha félek.

Most itt ez az ember,

Ki határokat nem ismer.

Átszakított valami gátat, 

Szabadjára engedte számat.

Újra kezdek élni, 

Kinyílni és beszélni. 

Megint van mit remélni, 

És szabadabban élni. 

Rájöttem, hogy szabad vagyok,

Szabad voltam eddig is. 

Magam zártam rabigába, 

Így volt ez mindig is. 

Fejet hajtok a legfőbb előtt, 

Hisz ő a mindenek tudója. 

Ő a Mindenség 

legfőbb irányítója. 

Szárnyat bonthat a kis hernyó,

Végre pillangó lehet belőle. 

Levetkőzöm önmagam, 

Kinyílhatok előtte.

Megláthatja mindenki, 

Mi is van odabent. 

Egy gyönyörű színes világ, 

Tárul most odafent. 

A sok kis angyal szorgalmasan dolgozik, 

Minden kis lénydarabot kirakósozik. 

Sok az összetört szív,

Kevés a ragasztó. 

Még jó, hogy van száz gyógyító,

Így gyógyulhatnak a sebek. 

Sorakoznak az asztalon 

A megoldáshegyek. 

Itt volt a legfőbb ideje, 

Hogy felébredjél. 

Sok a tenni való,

Most te is tegyél.

Mindenkinek van feladata, 

Vedd észre kérlek.

Szedd le a rabigákat,

Mindenkiről végleg. 

Tudjátok meg végre, 

Ti vagytok a lényeg! 

Mindenki tanító, 

Csak áldozatnak éled.

Nyisd ki végre szemed, 

Itt van minden előtted. 

Kezdd el használni, 

és A világot megmentheted. 

Légy nyitott kérlek, 

Sok minden jön még. 

Kell a sok jó ember, 

Most rátok van szükség. 

Nincs már sok idő, 

Kell a felismerés. 

Mindenki fénylény,

Rengeteg a teendő. 

Nyíljanak a szemek, szájak, 

Mindenki bontson most szárnyat! 

Itt az idő, menni kell, 

A Földet emelni kell! 

Itt vannak az eszközök, 

Sok ezer éve már. 

Használd mindet minden nap, 

 A Föld megmentésre vár. 

Örülj, táncolj, nevess, 

Itt az idő, hogy Szeress! 

A szívedet tárd ki, 

A katlanból az öröm bugyog ki. 

Alkossatok közösséget, 

Vigyétek a vendégséget.

Lehet eszem-iszom, dínom-dánom, 

De a Tanács meg ne álljon! 

Kell ide a lélekerő, 

Csak így lehet fényerdő! 

Minden lélek énekel, 

A sötét csak így halkulhat el. 

Tedd meg a lépéseket, 

Emeld fel a rezgésedet. 

Minden tudás benned van, 

Bízz újra magadban! 

Hány ilyen ember lehet, 

 akinek diktálnak verseket. 

Nem tudom, de kell még, 

Hogy felfigyeljen az emberiség!

Emberek! Tenni kell!

Így nem mozdulhat el! 

Csak egy embert vigyél magaddal,

És többen leszünk egy adaggal. 

Zümmögj, kántálj, térdepelj, 

Mindegy hogyan érjük el. 

Nyisd ki a szíved és szeress, 

Soha senkit meg ne vess! 

Érzem a rezgést, érzem a bizsergést, 

Érzem a levegőt, érzem az én időt.

Érzem a megújulást, érzem a véget, 

Érzem a változást, érezlek Téged!

2025.11.30.

Riell