Hibajavító

Nézzük csak az életet,

Mintha hiba nélkül éltem volna meg.

Ahol hiba volt, jelöljük meg,

Mint egy akkord.

Hol is kezdjem, 

Megszülettem.

Felsírtam,

és nevettem.

Itt az első akkordom, 

Siettettek úgy gondolom.

Becsináltam a lében,

De miért lenne ez hiba kérem?

Vörös hajjal születtem,

Nem festettem, viseltem.

Csúfoltak világ életemben,

De én elbújtam bőrtönömben.

Persze ezt kívülről senki sem látta,

Olyan vagyok, mint egy bástya.

Rendkívül jó a páncélom,

Áthatolni rajta fájdalom.

Nőttem, nődögéltem,

Fiút vártak kérem szépen.

Én ügyes voltam, 

Csavaroztam, kalapáltam.

Mindent, hogy megfeleljek,

Apám szívében örömöt leljek.

Áhítottam a szeretetét, 

De nem éreztem kegyét.

Ez egy újabb akkord, 

De nem vettem észre akkor.

Kerestem az életet,

Kergettem tévhiteket.

Fejfájáson szűntelen,

Gyerekkori küzdelem.

Migrén gyötört rég óta, 

Így zártam magam béklyóba.

Közben elvileg Nő lett belőlem,

Élveztem is, amit lehet.

De nem tudtam, hogy a Nőiség,

Valójában milyen lehet.

Jött is nagy szerelem,

Végigsöpört mindenen.

Kijavított pár dolgot,

Megismertem pár titkot.

Alám nyúlt és felemelte, 

Az önbizalmam megemelte.

Éltünk csodás éveket,

Gyerekekkel töltöttük meg a teret.

Gyönyörű volt minden,

Még én is azt hittem.

De a lelkemet,

Csodaszép kalitkába temettem.

Nem vettem észre, 

Hogy felszínes a téma.

Mély megélés,

Régebben volt néha.

Jó lány voltam mindig is,

Kedves és népszerű.

Nem gondolta senki, 

Hogy ez képszerű.

Én sem vettem észre,

Hogy csak egy robot vagyok.

Nem hallom,

Mit üzennek az Angyalok.

Egyszer csak jött a változás,

Feltűnt egy Férfi.

A jelenléte, mint egy látomás,

A szívem megérti.

Nála voltak kalitkám kulcsai,

A szívem ajtaját ő nyitotta ki.

Leomlottak bástyám falai,

És most a romokon lépdelek ki.

Rezgésével felemel,

Nyitogatja szárnyam.

Persze mindent összekavar,

Mint, ahogyan vártam.

Minden, ami lelkem nyomja,

Tudja, érzi és érti.

Ő a lélektársam,

Ezt még az eszem is érzi.

Érez engem, én is Őt,

Mi ezzel a cél most?

Azóta írok verseket,

Mióta Ő bennem él ott.

Most már nem vagyok bezárva,

A lelkem szárnya kitárva.

Értem már, hogy a szeretet,

Mindent áthat és etet!

Riell